Interjú egy vámpírral 1.

131
2010. október 5. Hozzászólás

„A vér kultúrtörténetéről” írandó könyvéhez végzett kuta­tásai során az írónő, Gudrun Schury interjút készített az angol Victor D.-vel aki azt állítja magáról, hogy vámpír.

G. S.: Mr. D. mit reggelizett ma?

V. D.: Nem szoktam reggelizni. És maga?

G. S.: Angol reggelit; gyorsan, de kiadósán. De a kér­désem tulajdonképpen arra irányult, hogy valakitől, aki azt állítja magáról, hogy vámpír, azt várná az ember, hogy véres dolgokat egyen.

V. D.: Nézze, ha hátborzongató részletekre vágyik, ak­kor keressen egy horrorregényt. És mit ért azon, hogy „azt állítja magáról”? Én sem kérdezek magától olyasmit, hogy szürcsöl-e evés közben.

G. S.: Oké. Kezdjük máshonnan. Olvasóink szívesen megtudnák, hogy hogyan él manapság valaki Londonban, akinek nincs állandó állása…

V. D. (félbeszakítja): Már megbocsásson, de ezek két­száz évvel korábbi kategóriák!

G. S.: Arra gondoltam, mit csinál egyáltalán egész nap?
V. D.: Sétálok a városban, figyelek, cigarettázom, az embereket nézem a moziban.

G. S.: A moziban?

V. D.: Igen. A sötétben szépen látszanak az emberek.

G. S.: Ilyenkor ki is szívja a vérüket?

V. D.: Édes istenem, nincsenek értelmesebb kérédések a céduláján?

G. S.: De. Anne Rice azt írja…

V. D.: (halkan, megvetően felnyög)

G. S.: Azt írja, semmihez nem hasonlítható,  hogyha valakiből egy vérszívó iszik, olyasmi ez, mint a szerelmi gyönyör.

V. D.: Mrs. Rice nem próbálta. (Folyt.köv.)

131 hozzászólás a “Interjú egy vámpírral 1.”

« Korábbi hozzászólások
Content Protected Using Blog Protector By: PcDrome.

Switch to our mobile site