www.vampirlove.hu

G. S.: Egy német író azt írja Drakuláról: „Mivel nem hal meg soha, kénytelen a mindenkori történelmi helyzet csúcspontjára kerülni. Drakula szemei előtt a 20. század küszöbén a vérszívók kozmopolita egységének a megva­lósulása lebeg. Az erdélyi vámpír a világot akarja uralni. Angliá­ból kiindulva azt reméli, hogy harapásról harapásra a föld egész népességét az élőhalottak nemzetközi egységévé változtatja. Ki ne gondolna ennek kapcsán Karl Marxra?”¹

V. D.: Én szívesen gondolok Karl Marxra. A Highgate Cemetery szerintem London legszebb része. Persze nem napközben, amikor minden tele van fényképezkedő japá­nokkal.

G. S.: De térjünk vissza: tehát mégis minden Drakulával kezdődött!

V. D.: Szó sincs róla! Már a görög mitológia is ismeri a lamiákat és az empuszákat, azokat a női lényeket, akik kiszívják a fiatal fiúk vérét, vagy a strigákat, a démoni madárembereket, akik éjszakánként gyermekek vérével táp­lálkoznak. Az indiai védák, a kínai, örmény, finn, izlandi for­rások mind tudnak szomjas élőhalottakról. Egyébként már a régi Görögországban is fokhagymát akasztottak a gye­rekek nyakába.

G. S.: És Önnek mi a véleménye ezekről a védelmi mód­szerekről?

V. D.: Hát, ha az ember nem akar csókolózni, akkor nincs semmi bajom a fokhagymával. (Folyt. köv.)