Interjú egy vámpírral 2.

65
2010. október 6. Hozzászólás

G. S.: Van Önnek családja, Mr. D.?

V. D.: Nincs.

G. S.: Nem úgy van valahogy, hogy az önök… társasága az egész világot behálózza?

V. D.: Ha ezt akarja hallani.

G. S.: Nos tehát, ahogy a telefonban is mondtam, a vérről írok könyvet. Ennélfogva elsősorban olyasmi érdekel, ami a vérrel kapcsolatos: Ön honnan szerzi, milyennek találja az ízét, milyen gyakran iszik vért, mi történik az áldozatokkal?

V. D.: Nekünk nincsenek áldozataink; ezeket hitelezőknek hívjuk.

G. S.: Aha. Ahol hitelezők vannak, ott bank is szokott lenni, befektetők és kölcsönadók. Önök mit adnak?

V. D.: Mondjuk halhatatlanságot?

G. S.: De ha mindenki, akit megharapnak, maga is halhatatlanná válik, akkor elvileg a matematika törvényeinek értelmében élő emberek helyett lassan vámpírok kezdik benépesíteni a földet?

V. D.: Így igaz.

G. S.: Én ennek semmi nyomát nem látom!

V. D.: Nem is láthatja.

G. S.: Aha. Miért nem?

V. D.: Maga egy olyan néphez tartozik, amelynek ez nem adatott meg.

G. S.: Tehát angolnak kell lenni ahhoz, hogy észreve­gyük ezt a folyamatot?

V. D.: A határok nem politikai és nem is földrajzi érte­lemben értendők.

G. S.: Hanem mentálisan vagy belsőleg?

V. D.: Ez adomány. Van, aki rendelkezik azzal az ado­mánnyal, hogy látja az aurát, más meg nem. (Folyt. köv.)

65 hozzászólás a “Interjú egy vámpírral 2.”

« Korábbi hozzászólások
« Korábbi hozzászólások

Szólj hozzá

Content Protected Using Blog Protector By: PcDrome.

Switch to our mobile site