G. S.: Van Önnek családja, Mr. D.?
V. D.: Nincs.
G. S.: Nem úgy van valahogy, hogy az önök… társasága az egész világot behálózza?
V. D.: Ha ezt akarja hallani.
G. S.: Nos tehát, ahogy a telefonban is mondtam, a vérről írok könyvet. Ennélfogva elsősorban olyasmi érdekel, ami a vérrel kapcsolatos: Ön honnan szerzi, milyennek találja az ízét, milyen gyakran iszik vért, mi történik az áldozatokkal?
V. D.: Nekünk nincsenek áldozataink; ezeket hitelezőknek hívjuk.
G. S.: Aha. Ahol hitelezők vannak, ott bank is szokott lenni, befektetők és kölcsönadók. Önök mit adnak?
V. D.: Mondjuk halhatatlanságot?
G. S.: De ha mindenki, akit megharapnak, maga is halhatatlanná válik, akkor elvileg a matematika törvényeinek értelmében élő emberek helyett lassan vámpírok kezdik benépesíteni a földet?
V. D.: Így igaz.
G. S.: Én ennek semmi nyomát nem látom!
V. D.: Nem is láthatja.
G. S.: Aha. Miért nem?
V. D.: Maga egy olyan néphez tartozik, amelynek ez nem adatott meg.
G. S.: Tehát angolnak kell lenni ahhoz, hogy észrevegyük ezt a folyamatot?
V. D.: A határok nem politikai és nem is földrajzi értelemben értendők.
G. S.: Hanem mentálisan vagy belsőleg?
V. D.: Ez adomány. Van, aki rendelkezik azzal az adománnyal, hogy látja az aurát, más meg nem. (Folyt. köv.)
FREDDIE szerint:
PERRY szerint: